Egy 15 éves lány naplója

Meg szeretném mutatni, hogy hogyan gondolkodik egy 15 éves lány.

Nem leszek többé áldozat!

Sziasztok!

Tudom tegnap megesküdtem magamnak, hogy többé nem sírok, de mégis sikerült. Ma reggel, amikor anya felkeltett elmesélte, hogy tegnap mennyire összeveszett apuval. Nekem eszembe jutott az, ahogy apu meg szokott kínózni és elsírtam magam. Az iskolában bedzeg sikerült tartanom magam. Na de mostantól.... Most, hogy mindent kiadtam magamból... Most erőt veszek magamon és soha többé nem sírok. Nem fog érdekelni mit mondanak... nem fog érdekelni semmi. Bármit mondanak nekem, hogy rosszúl essen, olyan rideg leszek velük szemben, mint még sosem. Nem tudják ki vagyok... Nem tudják mire vagyok képes... Nem tudják milyen vagyok... Nem ismernek engem! Senki sem tudja ki is vagyok valójában, de mostantól tudni fogják. Megismerik azt, aki valójában vagyok, és ők lesznek a gyengék. Eddig visszafogtam magam, hogy nekik ne fájjon. Feláldoztam magam, hogy nekik jó legyen. De meguntam! Nem fogom többé az áldozat szerepét játszani! Ők lesznek az áldozatok, és én leszek a vad! Csak ez a megoldás meradt! Nem fogom hagyni, hogy úgy ballagjunk el, hogy sosem tudták, ki vagyok valójában.

Sziasztok!

Senki sem tudja, ki vagyok valójában

Sziasztok!

Elhatároztam, holnaptól nem fog érdekelni semmi. Más ember leszek. Bármit mondanak rólam, engem hidegen fog hagyni. Nem fog érdekelni, hogy mások mit gondolnak rólam. Nem szabad elhinnem nekik, amit rólam állítanak. Nem mehet így tovább az, hogy kutyaként kezelnek. Van aki az osztályban képes kioktatni, hogy mit tegyek azért, hogy szeressenek. Nem fogom hagyni, hogy mások véleménye befolyásolja a döntéseimet. Szabad egyéniség kezdek, és amit mondanak az, majd az egyik fülemen be, másikon ki fog menni.

Minden este így fekszem le, hogy ez lesz holnap. De valahogy sosem tudom betartani. Hiába vagyok más ember, ha az emberek ugyan olyan szemmel néznek rám. Lehet, hogy az a bajuk, hogy keveset tudnak rólam. Például ők nem tudják, hogy blogolok. Ha ők nem akarnak megismerni, akkor én sem fogom tudni erőltetni. Az osztályokban senki sem tudja, ki vagyok valójában. Sosem tudják mi jár a fejemben, miről mi a véleményem, mit szeretek, mit nem. Annyit tudnak, hogy a nevem Dorka és van egy húgom, aki szintén az iskolába jár. Én mindenkiről tudok mindent, de ők rólam semmit, mert sosem akartak igazán megismerni.

Jó éjt!

Mik a céljaim az életben?

Sziasztok!

Ma elgondolkodtam azon, hogy mik a céljaim az életben? A kérdés könnyűnek hangzik, de nem az. Egy ember mire vágyik igazán? Mit vár el magától? Mi az, ami nincs nekem, de el akarom érni? Én a saját listámon az első helyre írnám azt, hogy egy barátot szerezni. Szükségem lenne valakire, akinek mindent el tudok mondani, és ő nem itél el. A második a listámon az elköltözés lenne. Nem érzem jól magam a családommal. Persze tudom, hogy ezzel még sokat kelll várni, mivel még csak 15 éves vagyok. Ehhez a célhoz kell valaki akivel együtt tudok majd élni. Így ki is tértünk arra a témára, hogy mernem kéne szerelmet vallani. A listámon a költözés elé kell helyezni, a pasit szerezni témát. Ez sem egy olyan dolog, amit el kéne sietnem. Meg kéne találnom a megfelelő embert. De nekem milyen az álom pasim? Legyen érzékeny, de ne túlzottan. Legyen egy idős, vagy egy évvel idősebb nálam. Én legyek neki az első szerelme. Ne csaljon meg. Mindig legyen mellettem, amikor szükségem van rá. Fél szavakból is értsük meg egymást. Ezek legyenek a belső tulajdonságai. Felmerül a kérdés, hogy milyen legyem kívülről? Nem mindenki mondaná ezt, de nekem teljesen mindegy. Nekem csak az számít, hogy az illető milyen belűlről.

Sziasztok!

Csak legyen már vége

Sziasztok!

A mai napom is túlestem valahogy. Ma az osztálytársaim képében vágtam, hogy ők nem is ismernek engem. Így is van. Nem tudják ki vagyok valójában és ezt ők is beismerték. Csak arra vágyók, hogy elballagjak és új helyen újra kezdjem, új osztállyal.

Holnap kompetenciát írok, így a tanítás elmarad

Rossz napom, egy kis jóval vegyítve

Sziasztok!

A mai napom nem volt túl fényes háromszor fakadtam sírva. Egyszer itthon, kétszer a suliban. A suliban csak bekönnyeztem, de sírni tudtam volna.

Itthon olyan apróságon, hogy megkérdeztem anyutól, hogy milyen fajta tényért vegyek le? Melyiket könnyebb elmosni? Apu ezen nagyon kiborúlt, hogy annyira nem vagyok képes, hogy egy tányért levegyek. Nagyon elkezdett velem üvölteni,nekem meg rosszúl esett. Az iskolában csoportos munkában kellett dolgozni. Én beültem a Petra és az Anna közé. Kiborultak, hogy mennyek onnan. Miért mellé kell üljek? Azt mondták üljek a Józsi mellé. Józsi kiborult: Ide aztán ne! Magyar óra volt nem akartam zűrt csinálni. Visszafogtam magam, dde ebbe a könyben csurdult. Ebben az a rossz, hogy most látták, hogy engem ennyire megérint amit mondanak. Mostanól annál inkább szekálni fognak.

Annyi jó azért volt a napomban, hogy az Atilla húga azt mondta, hogy ő csak jókat mond otthon rólam. Ennek örülök, mert így a családjának jó véleménye lesz rólam. Már csak azt nem értem, hogy ezt miért tette szóvá nekem a húga? Lehet, hogy Atilla is beszél otthon rólam. Ja és még a jó múltkorában a húga azt mondta, hogy nem bánná ha én lennék az a lány, aki jár a bátjával. Lehet, hogy Atilla is épp annyit beszél rólam, mint én itthon róla? Bár az szinte lehetetlen, mert én tényleg csak róla beszélek.

Mostanában nincs érdekes sorozat

Sziasztok!

Holnap sajnos megint mennem kell iskolába. Félek tőle, hogy rájönnek arra, hogy tetves voltam. Néhány serke még megmaradt a hajamban. Az a szerencsém, hogy világos hajam van, így nem annyira észerevehető. Ma azzal töltöttem az időm, hogy sorozatokat néztem a Sorozat Baráton. Nem találok olyan értelmes sorozatot, amit még nem láttam. Ezért újra megnéztem az Odaátot, a Vámpírnaplókat. Ügye tudjátok, hogy nem rég halt meg a macskám. Na most gondoljatok arra, hogy a Vámpírnaplók sorozat a gyászra épül. Egy lányra aki a sok veszteségtől, belülről halott. De aztán nehogy azt nézzétek, hogy csak ilyen gyászos, vére, verekedős sorozatokat nézek! Csak a mai napon ezekhez volt kedvem.

Sziasztok!

Sírnék, de nem tudok

Sziasztok!

A tegnapi napon bebizonyosodott, hogy tetves vagyok. Egyből be tetüírtóztuk magunkat. Aztán anya kivasalta a hajainkat, hátha az is segít. A mai napon anya elkezdte átnézni serke ügyben a fejem. Több mint egy órát foglalkozott csak az én fejemmel. Minden ágyat le kellett húzni. És még mindig nem sikerült teljesen kiírtani.

Pont a tegnapi napon mondtam anyunak, hogy biztos meg volt a macskám halálának az oka. Hogy a kissebb problémák ne fáljanak annyira. Úgy tünik igazam volt. Túl sokat sírtam a macskámért, ezért a tetű miatt már nem tudok. Sírni akarok, de nem jönnek a könnyek. Inkább csak röhögni tudok rajta, és arra gondolni, hogy még ez is.

Sziasztok!

Nem barátnő, aki féltékeny rád!

Sziasztok!

Most elmesélek egy történetet, ami most nem rólam fog szólni, hanem a húgomról.

A húgomnak van egy pasija, Marci és egy barátnője, Zsófi. Ők rendszeresen átjárnak hozzánk. Amikor a húgom még nem járt a Marcival, akkor a Zsófi erőltette, hogy jöjjenek össze. Össze is jöttek, de valójában ugyan azt csinálják, mint mikor csak barátok voltak, csak mostmár a barátnőjének szólítja a húgom a Marci. A Zsófi annyira ideszokott, hogy mostmár anyunak nevezi az anyámat. Gondolom azárt, mert nem él vele az anyja. A húgom szokott bevinni süteményt az iskolába és a Zsófi minden reggel köszönés helyett azzal kezdi, hogy hol a süti? Amikor átjön akkor is ez az első. Neki nincs pasija, ezért úgy döntött, hogy a húgomnak se legyen. Követelte, hogy szakítson a Marcival, de a húgom nem szakított. A Zsófi kitalálta, hogy akkor járjanak mindketten a Marcival, de se a Marci, sem a húgom nem egyezett bele. A Marci mesélte, hogy a Zsófi egyszer csak úgy megcsókolta. Ezt a húgom szeme láttára is megakarta ismételni, de akkor a Marcinak sikerült visszafogni. Most mondok valamit, ami mégjobban ki fog akasztani! Most éppen 12 éves gyerekekről volt szó!

Hajtetű!? Ne!!!

Sziasztok!

Bocs, hogy a tegnapi napon nem írtam. Nem is tudtam volna miről írni, mert nem történt semmi érdekes. Ma bedzeg igen.

Anyu ma kiborúlva közölte velem, hogy teli van tetűvel. Ebből arra lehet következtetni, hogy az egész család. A tetű nem azt jeleniti, hogy mi mocskosak vagyunk, mert a tetű kifejezetten a tiszta hajat szereti. Mi már másodjára vagyunk tetvesek. De elsőre is sok volt. Nagyon nehéz volt kiírtani. Remélem, hogy csak anya hajában van, és az enyémben nincs. Mindjárt megyek hajat mosni, és kiderűl. A biztonság keviért anya mindeninek a fejét be fogja tetűírtózni.

Sziasztok!

A feledés nehéz

Sziasztok!

Most éppen sírok. Amikor meghalt a macskám, nem tudtam felfogni, hogy nincs többé. Próbáltam elfelejeni őt, ami könnyű volt, mert nem volt vele túl sok közös élményem. Vagyis hát úgy emlékeztem. Sorra törnek fel a vele kapcsolatos emlékeim. Próbálom kizárni őket, de mindenről ő jut eszembe. Például amikor most betakaróztam, eszembe jutott, hogy egyik reggel, amikor kilógott a paplan alól a lábújjam, a macskám levadászta. Így vérző lábújjal keltem fel. Ezért egy időre megutáltam. Az anyuék mondták, hogy nyílván nem szándékosan csinálta, ezért nem sokkal a halála előtt bocsájtottam meg neki. Az sem segít elfelejteni, hogy rajta kivül még van öt macskám, és mindegyikről ő jut eszembe. Pláne az anyjáról. Ő is ugyan úgy nézett ki, csak kicsibe.

Most, hogy ezt leírtam, minden amit eddig éreztem, olyan mintha ezekben a betűkben öntöttem volna ki. Ezekben a betűkben öntöttem ki a lelkem, és egyben ezekben a betűkben vált valóssá, amit eddig csak éreztem.

Sziasztok!